Írásaim

A horizont mögül

Van egy kapu a horizonton, mely nincs lezárva.
Ez egy paraván, mely messze fut, mintha kerítés volna.
Körbeölel mindent, mi e világon van.
Ahogy átlépek rajta, vonalak és fények kavalkádja fogad.

A kapun visszanézve egy házat látok, lépcsős a bejárata.
Korlát is van, melybe kapaszkodhatnék.
A paraván kissé átlátszó, üvegszerű, masszív anyag.
És érdekes, hogy fölötte át lehet látni.

A kapun átlépve egy lábtörlő van leterítve,
a kapu mellett egy vaslavór vízzel és hófehér törölközővel.
Lábat törlök, kezet mosok, s bámulom a fehérséget.
Itt minden olyan tiszta és csöndes.

Hogy hogy kerültem ide, magam sem tudom.
Én csak mentem, mentem, minduntalan előre, és vártam a célt.
Kételyeim nincsenek afelől, hogy megérkeztem.
Egy kérdés van: pontosan hova is tévedtem?

Nekem mindég a messzi volt közelebb,
s most mintha a világ végén volnék egy tiszta helyen,
egy helyen, mely mindenkinek elérhetetlen.
Nekem miért nyit kaput, s miért enged ilyen közel?

Ez a horizont maga, s én átléptem rajta.
Most itt állok a fehérségben, tisztaságban, egyedül.
Az idő megállt, a kapu bezárult mögöttem,
s én csak állok és várok valamire, innen a horizont mögül.

SZTEREOPSZIS – A sokszínűség csatája

A kiállítás szól a városi és vidéki életről, ezek előnyeiről, hátrányairól és minden velejárójáról. Szól a boldogulni vágyó emberekről. Szól a konfrontációról, mely egyik-másik ember között kialakulhat származásuk, hovatartozásuk vagy hitvallásuk miatt. Szól a kirekesztettségről. Szól a sokszínűség elnyomásáról, amely nem hagyja kibontakozni az ember valódi énjét. Szól rólad, róluk, rólam!

Szól a kompromisszumkészségről, az elfogadásról, a kognitív disszonanciáról, a viszályról és a békéről, emlékekről, víziókról, az elszármazottakról és arról, hogy sose felejtsük el, honnan jöttünk!

Egy világ, ahol a sokféleség megfér egymás mellett, ahol a magasra törő nem nyomja el a nyugodt életre vágyót. A vidéket nem szippantja magába, hanem határt húzva hagyja saját tempójában virágozni. Nem kérkedik senki, csak büszkén viseli azt, ami. A konfliktus vita során megoldódik!

Itt, ahol az ellentét nem rombol, hanem épít, egyfajta harmónia él az alapértékeket nem feledve. Ahol a templomokat nem graffitizik össze, ahol a temetőkben nem döntik le a márványköveket, ahol nem szégyen dolgozni, és ahol a "nagy" kíváncsi a más véleményére. Vidék és nagyváros a két szem, harmadik az agy – a kompromisszum.

Tudatra ébredés két látócsövön keresztül, amely elfogadtat és kiemel emberi sorsokat. Ellentmondások harmonikus ötvözete, érzelmek kombinációja, gesztusok és megfogott mozdulatok koncentrációja, színek tudatos véletlenszerűsége.

Íme, ez a SZTEREOPSZIS – A SOKSZÍNŰSÉG CSATÁJA.